A titkos szobában olvasgattam a naplómat, amikor zajt halottam, egy ideig próbáltam figyelmen kívül hagyni, de egyre zavaróbb lett. Összecsaptam a naplót, az asztalra raktam és füleltem. Nagyot koppanva esett le hogy a zaj nem más, mint a csengő.
Gyorsan belebújtam a piros balerinacipőmbe, amit csak azért hordtam, mert elromlott a fűtés, és pár perc múlva már a lépcsőn siettem lefelé. Reménykedtem benne hogy a fűtés szerelő az, mert már kezdett nagyon lehűlni a ház, és nekem sem volt melegem. Amikor Elijah bekötötte a csillárt a titkos szobába, elvágott valami vezetéket… De mégsem hívhattam szerelőt!
Az előszoba ajtóban még gyors belepillantottam a tükörbe, majd fancsali képpel nyugtáztam, hogy kivételesen elég gázul nézek ki. A hajam reggel szanaszét ált, és ezért egy kötött sapkát húztam rá, és kivételesen nem volt tőle melegem, a ruháim pedig nem éppen nyilvánosságra tartozó. Kinyúlt Hello Kitty-s pulóver, és egy jogging.
Szinte kivágtam az ajtót, szegény vendégem meg majd frászt kapott.
- Huh. Elnézést, az emeleten voltam, és olvastam. A történet pedig annyira lebilincselő volt, hogy szinte mégsem halottam a csengőt. – kértem elnézést zavartan, majd amikor rájöttem, hogy igazából fogalmam sincs, kihez beszélek zavarta a kezemet nyújtottam. – Bocsánat. Egyébként Mar...khmm…Amaria Forbes vagyok.
- Tudom, Ama.
- Ööö… Aha.
Tényleg nem tudtam honnan ismerhet. Zavartan néztem a szív alakú arcát, nagy barna, őzikszemét, kedves mosolyát, vörösesbarna haját és…
- JENNA! te jó ég, te Jenna vagy – kiáltottam fel meglepetten.
- Igen tudom – nevette el magát ő is.
- Ó te jó ég, már azt sem tudom mikor láttalak utoljára.
- Hát ez az, én csak arra voltam jó, hogy korrepetáljalak matekból – viccelődött, majd szorosa megölelt.
- Istenem ma olyan dinka vagyok, gyere be, iszunk egy teát és kidumáljuk magunkat.
- Szívesen beszélgetek veled, és hosszú órákon át is beszélgettünk, de most egy küldetéssel jöttem. Édesanyád beszélgetésbe elegyedett Mrs.Drew-val, akitől megtudta, hogy te állandóan tőle rendelsz főtt kaját, ebből pedig azt a következtetést vonta le hogy nem tudsz főzni. Szóval bevásároltam mindenfélét, és úgy döntöttem, megtanítalak főzni.
- Nem is az anyám lett volna… de ez kivételesen jó ötlet!
Bő négy óra múlva minden kis részletet megosztott velem Jenna, ahogyan én is előadtam a kicsit kiretusált mesémet. A lényeg a lényeg hogy sikerült leszűrnöm, Jenna semmit nem tud arról, hogy a pasija vámpírvadász, a nevelt gyerekei pedig misztikum mániások. Hát, az ő élete legalább egyszerű…
- Oké Jenn, most már csak egy kérdésemre válaszolj – szólaltam meg miután az utolsó tepsi muffint is tálcára raktuk.
- Igen?
- Mit kezdjek ennyi kajával? – látványosan végignéztem a burgonyakroketten, a fasírton, a lasagne-án, a csirkecombokon, a krumplipürén, a gyümölcstortán, a franciasalátán, a somlói galuskán, a muffinokon, és a spagettin.
- Hát…ööö… - kezdett neki zavartan, majd néhány csöndes másodperc után vihogni kezdett.
- Kösz! Hamarabb rohad rám a kaja, mint hogy a negyedét megeszem!
Nos, nagyjából ez az oka, hogy most itt ülök és sminkelek. Jenna, hogy ne vesszen kárba a sok kaja, kitalálta, hogy rendezzek ’ismerkedős vacsit’.
És hogy miért vagyok ilyen ideges? Mert segíteni akarok Damon lelkén. Mielőtt régi barátnőm beugrott volna, olvastam néhány igazán érdekes sort a naplómba. Ha valahogy elérhetném azt, hogy ezt felolvashassam neki, máris jobb kedvem lenni, és szerintem neki is.
Végeztem. Kész vagyok, minden értelemben. Felálltam és a gardróbszoba egészalakos tükre elé sétáltam. Elégedetten néztem végig a nyakba akasztós fehér alapú rózsaszín lótuszmintás, földig érő ruhámon; a lazán feltűzött kontyomon.
- De rohadt jól nézek ki! – hangos röhögést hallottam, mire azonnal oda kaptam a fejem. Damon laza testtartással az ajtófélfának dőlt, és onnan vigyorgott rám teli szájjal. Kicsit zavartan néztem rá, és éreztem, hogy elpirulok, amit nagyon-nagyon-nagyon-nagyon ritkán csinálok.
- Szerintem is, jó ál ez a ruha – nézet végig rajtam centiről-centire, minden testrészemet végigmustrálva.
- Damon?! – kiáltottam fel, mikor magamhoz tértem a meglepettségemből.
- Ja, én vagyok. Gondoltam hamarabb jövök és rákérdezek, hogy mivel jár a gyomormosás. Tudod, csak hogy még legyen időm eldönteni, akarok e enni a főztödből.
- Bunkó – csaptan vállon. – Csak szerettem volna jól kinézni. Különben is, ha már a főztömmel nem, majd a külsőmmel elbűvölök mindenkit – kacsintottam rá.
- Óóó! Hát nálam bejött, de szerintem ezt hagyd ki Alaric-nál mert Jenna nagyon féltékeny tud lenni – vigyorgott rám továbbra is tele fogsorral.
- Ha-ha-ha. Igazából csak romantikus hangulatomban vagyok. Az ősöm végtelen szerelme ragadós.
- Az ősöd? – kérdezett rá Damon fájdalmas hangon.
- Aha – átlibbentem mellette az ajtón, majd az éjjeliszekrényemről felkaptam a naplót. Kinyitottam az egyik kedvenc részemnél és hangosan elkezdtem olvasni. – … Szeretem őt, és hiszem, sőt tudom, hogy ő is szeret… vagy legalább is szeretett engem. Emlékszem a lopott csókokra, a tiltott érintésekre, és a beszélgetéseinkre. Talán ez a szerelem elmúlt, amikor megjelent Katherine. Lehet, hogy ezt az érzést eltörölte, de az emlékeket nem lehet. Azok a miénk maradnak, és talán egy napon Damon is rájön, ki szereti őt igazán. Mert egyet biztosan tudok, a hallom napjáig, és azon túl is szeretni fogom!”
- Ez aztán tényleg marha nyálas volt…
Semmi másra sem vágytam, mint hogy bedőlhessek az ágyamba, de még hátra volt a mosogatása. A tányérokat törölgetve, végül is meg kellett állapítanom, hogy jó este volt. Jenna, Alaric, Damon. Andy, Jonathan és Elijah voltak a vendégeim. A hangulat jó volt, a vacsora meglepően finom, és ezt még Elijah és Damon szurkálódása se tudta tönkretenni. Én pedig elégedett voltam. Nem, csak azért mert az este jó volt, hanem Damon hangulata is feldobódott a kis részlet után, amit felolvastam.
Ó istenem, hogy én mennyire szeretem őt. Akárhogy tagadom, nem csak a homályos múltam miatt. Azt hiszem olyan hatást gyakorol ráma fanyar humora, a gúnyos mosolya hogy kezdek nagyon-nagyon vonzódni hozzá.
Uhhh...sziia :D Nagyon tetszik a blogod és ez a rész is nagyon tetszett.Kiváncsi vagyok Damon mikor jön rá,hogy Amaria igazából Maria vagy,hogy Ama elmondja-e neki valamikor... =)
VálaszTörlésNagyon várom a kövit... :D
Nem is értem,hogy hogy nem írt még senki komit... ://
Lényeg,hogy nekem tetszett.. :D
Kövit hamar... ;)
Ah. köszi, nagyon hálás vagyok, te vagy az egyetlen aki nem csak a chat-be írt :) Nagyon örülök hogy tetszett, az pedig hogy mikor vagy hogyan fog kiderülni hogy Ama igazából Maria, még titok, de biztos lehetsz abban, hogy nagyon izgi lesz :9 Kösz a megjegyzést! Csók: Emma115
VálaszTörlés