Igazán? – kérdezte felvont szemöldökkel, és egy sármos mosollyal megspékelve.
Elnevettem magam. Ez komolyan azt hiszi, hogy minden csak ilyen egyszerűen megy? Biztos nem mondott még neki senki sem nemet. Vagy ha igen az sem sokáig, mert az igézés csodákra képes…
Gúnyosan rámosolyogtam, majd egy húzásra megittam az időközben elénk rakott Bourbont. Lemásztam a bárszékről, egy felső combkivillantós mozdulattal, és elindultam a mosdó felé.
Faképnél hagytam.
Nos, nem sokáig. Épp hogy elértem a WC előtti beugrót, amikor egy kar fonódott a derekamra. Lendületből fordított maga felé, és mielőtt csak kettőt is pisloghattam volna az ajkaimon éreztem a whisky-s csókját.
Olyan érzések törtek fel belőlem, amiket nem tudtam az irányításom alatt tartani. Úgy csókoltam vissza mintha az életem múlott volna rajtam. Jobb kezemmel vadul a hajába túrtam, a ballal pedig lenyomtam a női mosdó kilincsét. Szinte majdnem beestünk az ajtón, de bukdácsolva magam után húztam. Egy lábbal berúgta az ajtót, engem pedig a kézmosó szélére rakott fel.
Egyik kezem a hajában másik kezem a pólója alatt a hasizmát simogatta, az ő keze pedig a combomon járt, ahol a ruhám eléggé fel volt csúszva.
És akkor KATT.
Elena, Bonnie és Caroline álltak lefagyva az ajtóban. Azonnal lehullott Damon-ről a kezem, amikor a lányok felé fordult. Zavartan összenéztünk, belőlem meg kirobbant a nevetés. A helyzet komikumát már csak az fokozta, amikor megláttam a lányok elképedt fejét. Kacarászva álltam lábra, lesimítottam a szoknyám, vetettem egy pillantást a tükörbe, majd a hajamba túrva kisétáltam onnan.
A helyzet viszont kicsit sem volt vicces, amikor kiléptem a Grill ajtaján. Úgy éreztem szerelmes vagyok Damon-ban. És ezek az érzések hatozottan nem az én érzéseim voltak, hanem Maria-é…
Gondoltam kicsit sétálok, hogy lehűtsem a fejem. Épp egy szűk sikátoron mentem végig, amikor lépéseket hallottam magam mögött. De hiába néztem hátra nem jött senki. Már kezdtem beparázni amikor előle feltűnt két vihogó tini lány.
Először azt hittem, hogy a parfümjük illatát érzem, de amikor a szag mellé szomjúság is párosult, már tudtam, hogy nem ilyen egyszerű a dolog…
- Sziasztok! – köszöntem rájuk. Kicsit alábbhagyott a nevethetnékjük és idegesen köszöntek vissza. Emberfeletti gyorsasággal fogtam meg az alacsonyabbik csuklóját majd a szemébe nézve kezdtem el az igézést.
- Éppen az erdő mellett sétáltatok, amikor egy hangos morgást hallottatok. Megijedtetek, főleg amikor egy hatalmas farkas tűnt fel a szemetek előtt. Futásnak eredtetek majd szétváltatok, hogy gyorsabban lerázzátok a farkast.
- Éppen az erdő mellett sétáltunk, amikor egy hangos morgást hallottunk. Megijedtetünk, főleg amikor egy hatalmas farkas tűnt fel a szemünk előtt. Futásnak eredtetünk majd szétváltunk, hogy gyorsabban lerázzuk a farkast. – ismételte el ködös tekintettel.
- Pontosan, és most: FUTÁS!!!
Gúnyos mosolyt villantottam a rémül lányra, aki lassan hátrálni kezdett előlem, amikor a barátnője futásnak eredt. Olyan voltam, mint egy igazi ragadozó. Élveztem, hogy fél, hogy játszadozhatok vele, és már az sem zavart, hogy tudtam, én okozom majd a halálát. Egyedül csak az számított, hogy jól lakjak.
Éreztem, hogy kidagadnak az erek az arcomon, és hogy a szemfogaim megnőnek. Egy mély morgás egy ugrás, és egy harapás után azonban mást is éreztem. Ahogy fogyott a lány vére, és életereje, én úgy éreztem magamat egyre erősebbnek, legyőzhetetlenebbnek, és hatalmasabbnak.
Félig meddig még éhesen löktem el magamtól az élettelen testet. A kézfejemmel letöröltem a szájamról a vért és sietősen a sikátor kijárata felé fordultam.
Én vagyok az éjszaka ragadozója, a sötétség szörnyetege, mégis majdnem felsikoltottam mikor megláttam egy magas férfit, alig két méterre előttem.
- Üdvözlöm újra az élők között Mirjam! – szólalt meg végre, végig úgy beszélve, mint ahogyan régen volt szokás.
- Elég, ha Úrnőnek szólít, Elijah – válaszoltam egy gúnyos mosoly kíséretében.
XxXxX
Zokogva rohantam el onnan. Nem bírom tovább azt a megaláztatást, amit Katherine miatt kell elviselnem. Sem Damon sem Stefan nem lát át rajta…
Egyre távolabb rohantam a várostól, és ezzel együtt egyre beljebb az erdőbe. Botladozva szaladtam, és többször is majdnem elestem egy-egy gyökérben, mire végre megálltam, de akkor sem önszántamból. Mint a gumilabda úgy pattantam vissza a férfi mellkasáról, akibe belerohantam. Könnyes szemeimmel pillantottam fel rá, és csodálkozva szemléltem azt a gyönyörű arcot. A lélegzetem is elakadt és majd’ elolvadtam a karjai között, amik csak azért öleltek nehogy hanyatt essek a „visszapattanástól”. Egy gyenge mosolyt villantott rám, és én éreztem, hogy végem van, a világon van még egy pasi, aki úgy hat rám, mint Damon.
- Mit keres egy ilyen finom hölgy éjszaka, egy erdőben, ráadásul egyedül? – érdeklődött udvariasan, majd miután meggyőződött róla hogy két lábon állok, elengedett. Rossz ötlet volt. A lábaim feladták a szolgálatot, és én majdnem a földön kötöttem ki. De csak majdnem, mert újból elkapott. A legközelebbi kidőlt fához kísért majd leültetet rá.
- Én… én csak… - kezdtem neki, de semmi értelmes nem jutott az eszembe. - Tényleg, mit gondoltam én? Hogy majd elmúlnak a problémáim, ha az erdőbe rohanok az éjszaka közepén? Istenem, úgy viselkedek, mint egy ostoba csitri. Ennek is Katherine az oka! – idegességemben észre sem vettem, hogy hangosan gondolkozok, csak akkor, amikor az idegen kinevetett. Zavartan sütöttem le a szemem, és csak arra tudtam gondolni, hogy ennél már kínosabb úgy sem lehet.
- Úgy látom ön is megtapasztalta Katerina szeretetét. – szólalt meg miután abbahagyta a kacagást. Egy fintorral az arcomon bólintottam.
- Elijah – nyújtott kezet.
- Maria –ráztam meg.
- Héber neve van – állapította meg.
- Magának is – válaszoltam sértődötten.
Zavart, hogy egy tökéletes megjelenésű férfi előtt állok miközben a szemem könnyes, az arcom fel van püffedve és a ruhám is szakadt és sáros. Majdnem el kezdtem újra bőgni, de az idegen… vagyis Elijah, a nevem boncolgatásába kezdett. Mintha nem lenne ennél jobb dolga. Komolyan, mi olyan érdekes abban, hogy a Maria eredetileg Mirjam, és hogy azt jelenti keserűség vagy úrnő… Az anyámnak igaza volt, nem minden a külső…
XxXxX
Szinte már futva közelítettem meg az istállót, és alig vártam, hogy felpattanhassak a lovamra, és elvágtázhassak a tisztásra. Ott minden jobb lesz, egy rövid időre eltűnik az életemből a keserűség és a fájdalom.
Sarkammal ösztökéltem a lovamat gyorsabb vágtára, minek hatására pillanatok alatt megérkeztem. A kantár szárát az egyik faághoz kötöttem és egy bájos mosollyal fordultam a kút szélén ülő Elijah-hoz.
- Ugye tudsz róla, hogy senki sem tud a városban a létezésedről? – érdeklődtem tőle. – Egy csomó embert megkérdeztem, de senki még csak nem is hallott Elijah nevezetű férfiról.
- Igazán? – kérdezett vissza.
- Igazán. – bólintottam rá.
- És ez mit jelent? – érdeklődött.
- Azt hogy vagy hazudsz nekem a nevedről, vagy pedig az ördög fattya vagy. – bámultam rá tágra nyitott szemekkel, várva hogy rábólintson az első variációra.
- Az ördög fattya, ez jó. – nevettet fel, majd perceg múltával is mosolyogva figyelt engem.
- Naaa, de komolyan. Hogy van az, hogy senki sem hallott rólad? Áruld már el. Kérlek, ennyivel tartozol nekem, azok után, hogy az elmúlt napokban elsírtam neked, az egész életemet. – könyörögtem neki, majd a jobb kezemet rákulcsoltam az összefont karjaira, és igyekeztem a lehető legkérlelőbb arcot vágni.
- Nem kértem meg hogy mesélj, dőlt a szó belőled a nélkül is. – válaszolt egy sunyi vigyor kíséretében.
- Olyan vaaaaaaaaagy. – nyafogtam
- Na, milyen? – kérdezett vissza.
- Olyan… olyan… hé, ez nem ér! Ne tereld a témát! – szóltam rá, kicsit erélyesebben.
- Rendben, akkor ez egy hosszú mese lesz… évszázados mese.
XxXxX
Egy mély sóhaj szakadt ki a torkából amint kibontakoztam az öleléséből. Zavartan pislogtam rá. Ritkán adta annak a jelét, hogy én is olyan fontos vagyok neki, mint nekem ő. Pedig nekem aztán tényleg rengeteget jelent. Ő a fény a sötétségben, a levegő a víz mélyén, egyszóval minden, ami még fontos számomra.
- Ki találtam mit fogunk tenni. Katherine mindenképpen meg akar ölni téged, és ezt nem fogjuk hagyni – törte meg a csendet.
- Nem akarok vámpír lenni – vágtam rá egyből.
- Nem is kell. Megvannak a módszereim, és ebben a Bennett lány is segíteni fog – villantott felém egy gonosz mosolyt. A hideg kirázott tőle, amikor így nézett rám. Szerencsére ez csak ritkán fordult elő, és csak akkor amikor Katherine gonoszságairól beszéltünk.
- Emily biztosan nem. Rühell minden vámpírt, egyedül csak Katherine-t viseli el maga mellet – védtem meg a barátnőmet.
- Majd megigézem, egy Ős erejének még ő sem tud ellenállni. Követni fogja a tervem minden pontját, és végig azt fogja hinni, hogy az egész az ő ötlete…
XxXxX
Néhány pillanatig még az emlékek hatása alatt álltam majd lassan lépkedve elé sétáltam. Alig telt el néhány másodperc és máris magához húzott. Szorosan öleltem át, úgy éreztem végre újra otthon vagyok.
- Hiányoztál!
