-
Így ni – mosolyogtam rá a kislányra majd a kötésre húztam a ruhája ujját és talpra állítottam. – Már nem is fáj igaz?
- Igaz. Köszönöm szépen Dr.Forbes- nézett rám-tágra nyitott szemekkel, és egy foghíjas mosollyal. Kinyitottam neki az ajtót, ő pedig szökdécselve elhagyta a rendelőt és az édesanyjához sietett, aki kint várakozott.
Vártam néhány percet majd én is elhagytam a rendelőt. A lehető legfeltűnésmentesebben igyekeztem a folyosókon, majd a lifthez siettem, ami levitt a pincébe. Ott sietősen megkerestem az egyik hűtőkamrát, majd az első, tasakos vért magamhoz véve álltam neki az ebédemnek. Villámgyorsan elfogyasztottam a tasak tartalmát, majd az üres zacskót a legközelebbi kukába dobtam, ügyelve rá hogy a többi szemét eltakarja.
Alig tízperc után újra a rendelőmben voltam, és még pont elcsíptem a telefonom utolsó csörgését, de már nem tudtam felvenni. Bosszúsan a képernyőre néztem és meglepődve láttam, hogy 17 nem fogadott hívásom van. Mind Damon-től.
Gondolhatnám azt, hogy nagyon hiányzok neki, de mióta Klaus itt van a városban nagyon kiélezett a helyzet, és bármikor beüthet a krach. Gyorsan tárcsáztam, és már csörgött is. Damon rögtön felvette majd dühösen rám reccsent.
- Mégis mi tartott ennyi ideig? Nem is tudom hányszor hívtalak!
- Bocs, de pont kajáltam – válaszoltam neki hasonló hangnemben.
- Ne haragudj baby. Nem akartalak megbántani – mentegetőzött nyugodtabb hangnemben.
- Semmi baj, inkább mondd mi olyan sürgős? Jól vagy? Történt valami? – bombáztam a kérdéseimmel.
- Semmi bajom, de tényleg történt valami. Klaus elhagyta Alaric testét – mondta színtelen hanggal.
- Viccelsz? Miért tenne ilyet? – kérdeztem gyanakodva
- Hogy Ric átadjon egy üzenetet – válaszolt kelletlenül.
- Mit? – faggattam.
- Azt, hogy a szertartás ma este lesz.
Percekig döbbent voltam, de a vonal másik végéről sem lehetett mást hallani, csak Damon egyenletes légzését. Számítottam rá hogy ez be fog következni a közeljövőben, de így szembesülni vele, teljesen más. Éreztem, hogy a gyomrom bukfencet vesz, és hogy a pulzusom emelkedni, de kényszerítettem rá magam hogy megnyugodjak.
- Félóra és ott vagyok – mondtam végül.
- Várni foglak – még a vonalon keresztül is éreztem, hogy mosolyog
- Damon? – szóltam közbe mielőtt letenné.
- Igen? - kérdezett vissza
- Szeretlek!
- Én is téged, Ria!
***
Tíz perc múlva már az autómban ültem és egy éles kanyarral a házamhoz vezető útra kanyarodtam. Egy gyors fékezés és már ki is pattantam a kocsiból. Besiettem a lakásomba és ledobáltam magamról a korházi egyenruhámat, hogy lecserélhessem valami kényelmesebbre, ami nem fog megakadályozni a mozgásba
Egy kis szatyrot kerestem elő az egyik szekrény sarkából, amiben az egy fekete nadrág és egy divatos háromnegyed ujjú póló volt. A fogasról leakasztottam egy fekete szövetkabátot, ami az este még jól fog jönni a hideg ellen és egy polcról pedig lekaptam az egyetlen lapos talpú, nem mellesleg fekete bőrcsizmát. A hajamat gyorsan felkötöttem egy szoros copfba, majd levágtattam a lépcsőn, ki a házból, át a Salvatore panzióba.
Nem vesződtem a kopogással, azonnal benyitottam az ajtón majd a nappaliba siettem ahol Damon rögtön magához húzott és megcsókolt. Csak utána figyeltem a többiekre. Történetesen Elena, Stefan, Jenna és Elijah négyesére.
- Rendben, hogy törik meg az átok? – vágtam a közepébe a dolgoknak.
- Nos – kezdett bele Elijah - maga a rituálé viszonylag egyszerű. A hozzávalókat, hogy úgy mondjam, már tudjátok.
- A holdkő – szúrt közbe Stefan. Elijah bólintott majd folytatta.
- Egy boszorkány össze fogja gyűjteni a telihold erejét, hogy feloldja a varázslatot, amit megköt a holdkő. Azután, hogy Klaus egyszerre lesz vérfarkas és vámpír, mindkét felének áldozni fog.
- És mikor jövök én a képbe? – kérdezett rá Elena a számára legfontosabb kérdésre
- A rituálé végső szakaszában. Klausnak innia kell a hasonmás véréből...amíg meg nem halsz. És akkor jössz te – néhány pillanatig elhalhatott, majd a zsebéből előhúzott egy üvegcsét. - Ezt az elixírt Katerinának szereztem ötszáz éve. Rendelkezik az újraélesztés misztikustulajdonságával.
- - Szóval halott leszek? – tudakolta Elena. Csodáltam a hidegvérét, én nem voltam ilyen nyugodt a saját szertartásomnál, pedig akkor tudtam, hogy ujjá fogok születni, és nem halok meg végleg.
- - És utána mégsem – válaszoltam meg én a kérdést.
- Ez a terved? – robbant ki Damon-ből a tiltakozás. - Egy szavatossági idő nélküli mágikus boszorkány főzet? Ha vissza akarsz térni, miért nem használod John gyűrűjét?
- Azok a gyűrűk csak embereken működnek. A hasonmás előfordulása természetfeletti. Esélyes, hogy a gyűrű nem működne – mondtam neki, majd hogy megnyugtassam átkaroltam a derekát.
- Nagyobb eséllyel, mint az varázsital. Mi van, ha nem működik, Elena? – folytatta dühösen, nem törődve vele hogy mit teszek.
- Gondolom, akkor halott maradok – válaszolt Elena komolyan, de nem kevés félelemmel a hangjában.
Amaria ruhája:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése