Halk, kéjes nyögést hallattam amint megéreztem a nyelvét a nyakam hajlatában. Tétován a hajába túrtam, így húzva öt közelebb magamhoz. Halkan, kuncogva hagytam, hogy az oldalamat és a hasamat simogassa, pont ott ahol csiklandós vagyok.
- Nem tudok betelni veled – búgta érzékien a fülembe.
- Az nem is baj, mert időnk, mint a tenger – válaszoltam hasonló hanghordozással.
Belekapaszkodtam a vállába, és egy kis erő segítségével, választottam a testhelyzetünkön. Lovagló ülésben helyezkedtem el a mellkasán, majd gyötrő lassúsággal csókoltam végig az arca minden pontját, mire végül az ajkára tértem rá. Szenvedélyesen csókoltuk egymást, és már épp lendültünk volna bele, hogy újra felfedezzük a másik minden porcikáját, amikor a bejárati ajtó nyikordulását, és nem sokkal később Elena és Stefan hangját hallottuk.
Egy keserű sóhaj kíséretében legördültem róla, majd a takarót magam köré csavarva a fürdőszobába siettem. Meleg vizet eresztettem majd a zuhanyrózsa alá álltam. Egy pillanatra meglepődtem, hogy a levendula illatú tusfürdőm nincs a helyén, de amint megéreztem Damon tusfürdős kezét a hátamon, csak a kíváncsiság, és kellemes bizsergés uralta az elmém…
***
Egy órával később, nedves hajjal ugyan, de felöltözve, végre elhagytuk Damon szobáját. Az elmúlt egy napban, ki sem tettük onnan a lábunkat, sőt. Talán az lenne a legjobb megfogalmazás, ha azt mondanám, hogy az ágyból sem tettük ki a lábunkat.
Tudtam, hogy vár rám egy beszélgetés Stefannal, ami bár fele annyira sem fontos, mint a Caroline-nal való értekezésem, amit ma délutánra terveztem.
- Szóval titeket is látni? – érdeklődött Elena egy roppant elégedett mosoly kíséretében.
- Csak mert Ria-t frusztrálja, hogy egy házban legyünk miközben szeretke…Aú. – kezdett bele Damon fellengzős hangsúllyal magyarázkodni, mire én egy kedves mozdulattal a bordái közé könyököltem.
- Inkább maradj csöndben, Drága! – mosolyogtam rá édesen.
- Oké, akkor váltsunk témát – mentett meg Stefan. – Valamiről beszélnünk kéne.
- Klaus? – tippeltem meg, mire csak egy komor bólintás volt a válasz.
***
Idegesen morzsolgattam az ujjaim között a kabátom szegélyét, majd feladva hogy megnyugodjak, megnyomtam a csengőt. Alig néhány másodperc múlva Caroline nyitott ajtót.
- Gyere be – szólt néhány perc habozás után. Beléptem egy nyitott ajtón, majd gyorsan kigomboltam a barna ballonkabátomat és a nappaliban lévő egyik kanapéra dobtam a kis virágmintás táskám mellé. Reméltem, hogy a barna nadrágomban, a divatos ingemben és boka csizmámban eléggé modernek nézek ki, de nem lehettem teljesen biztos.
- Nézd, tudom, hogy most eléggé sokkolt vagy, de hidd, el mindenre van magyarázatom és nem úgy vannak a dolgok, ahogyan te gondolod – ültem le és kezdtem bele a magyarázkodásba
- Hallgatlak - nézett rám hidegen, és egy kicsit talán dühösen, majd leült mellém és rögtön számon kérővé vált a tekintete.
- Amikor néhány hónapja meteorhullás volt itt Mystic Falls-ban, még semmit sem tudtam a vámpírokról. Aznap a kezembe akadt egy napló Maria Forbes-é. Akkor még nem tudtam, hogy ő én vagyok. a napló tele volt mindenféle utalással és természetfelettivel ezért haza jöttem, miattad és a napló miatt is. Aztán megvettem a házam, amit még a Forbes család kezdett el építeni és ott rá találtam egy titkos szobára aztán minden emlékem visszajött, amikor az ujjamra húztam egy boszorkány gyűrűt. De már akkor is sejtettem, hogy semmi sem lesz egyszerű ezért titkolóztam és vártam, hogy eljöjjön a megfelelő alkalom, de az valahogy sosem érkezett el, így lépnem kellet, még ha nem is a legokosabb módon. A múltban, mint tudod Damon és én jegyesek voltunk, és miután ő Katherine után futott én Elijah társaságát élveztem, tőle tudok mindent a természetfeletti világról. És ő volt az, aki mesélt a szertartásról, ami álltál visszatérhettem. De hidd el hogy a gyerekkorunk igaz volt. Én egyszerre vagyok Maria és Amaria, de legfőképpen a nővéred. Azzal hogy megtudtál rólam dolgokat, semmi sem változik. Én elfogadom, hogy vámpír vagy, ezért kérlek, de te is fogadd el azt, hogy én ki vagy mi vagyok. Annyira örülnék, ha mindezt elfogadnád és megértenéd, mert hidd, el én nagyon szeretlek és mindent meg akarok tenni annak érdekében, hogy, megvédjelek téged. Véget vetünk ennek a rémálomnak és együtt leszünk. Örökké. Remélem, tudod, hogy nagyon szeretlek Carr… - csak úgy ömlöttek belőlem a szavak és nem voltam benne biztos, hogy a mondandóm összeszedett volt-e. Csak annyit tudtam, hogy a lehető legegyszerűbben és a leggyorsabban meg kell neki magyaráznom mindent, mert nem tudnám elviselni azt ha megint el, kéne hagynom. a múltban mindig vágytam egy testvérre de az nem jött össze, most pedig hogy van egy aki felnéz rám és aki szeret, nem dobhatom el magamtól…
- Soha! Érted? Soha többet ne merészelj ilyen komoly dolgokat elhallgatni előlem, mert akkor azt nem bocsátom meg neked – néz rám dühösen majd elmosolyodott és szorosan magához ölelt. – És én is szeretlek.
- Remek, most hogy ezt megtárgyaltuk, elmesélnéd mi volt közted és Damon között?
A Ama ruhája:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése