Rövid Tartalom:

Az 1860-as években, Katherine előtt, Damon szívét megdobogtatta egy lány. Maria Hope Forbes az egyik alapító lányaként rengeteg időt töltött a Salvatore fivérekkel. Egy idő után, Damon a szerelme, Stefan pedig a lelki szemetese lett. A szerelmes pár megegyezett, hogy Damon elmegy a polgárháborúba egy évre, és Maria addig vár rá, hogy az után eljegyezhessék egymást. Csakhogy mikor Damon visszatért, addigra már megjelent Katherine Pierce. 2010. Amaria Hope Forbes, Orvosi Egyetemet végzett lány, aki hosszú évek óta nem érintkezett a családjával. Egy napló elolvasása után azonban visszatért szülővárosába hogy megtudhassa, vajon igaz az, amit Maria Hope Forbes ír a naplójában, az alapítókról, egy sírról, egy bizonyos Katherine-ről, és egy bizonyos szóról: Vámpír...

Rendszeres olvasók

2011. január 10., hétfő

3. Grill, Stefan, Damon... 2/1

3. 3. Sziasztok!
Azt hiszem, tartozok egy bocsánatkéréssel. Nagyon régen volt az utolsó bejegyzés, de rengeteget kellet tanulnom a félév miatt, és nem volt időm írni. Szégyelltem is magam, ezért szombaton, még hajnali kettőkor nekiálltam egy új fejezetnek. Nagyon elégedett voltam vele, és úgy éreztem tényleg jó, amit alkottam. Sajnálatosan azonban, olyan pancser voltam, és álmos, hogy mentés nélkül kiléptem. Ez a baki sajnos csak vasárnap délután tűnt fel, amikor fel akartam tölteni... Ma neki álltam, de annyira nem sikerült a dolog, ezért hogy ne maradjatok hoppon megint, a fejezet első felét felraktam, igyekszem a második részével, és ne haragudjatok rám, tényleg nagyon fáradt voltam.
Csók: Emma115


 Amaria szobája:

Reggel halk motoszkálásra ébredetem. Kábán ültem fel az ágyban, és álmosan nyitottam ki a szemeimet, majd rápillantottam a mellettem lévő éjjeliszekrényen álló digitális órára. Hajnali hat. Néhány perc hangos pakolászás majd a bejárati ajtócsapódás jelezte, hogy valaki elhagyta a házat. Mikor meg halottam a kocsi berregést, már biztos voltam benne, hogy az anyám volt.
Kómásan zuhantam vissza a párnámra és igyekeztem vissza aludni.  Félóráig forgolódtam mikor már éreztem, hogy félálomban vagyok, és mindjárt elalszom. Nem jött össze. Nyílt a szobám ajtaja, majd csukódott, aztán lábdobogás és a takaróm megemelkedett mellettem, majd egy test feküdt be mellém. Újra kinyitottam a szemeimet, és megláttam Caroline-t.
-          Minden rendben? –kérdeztem álmosan.
-          Persze. Csak féltem, hogy az egész álom volt, és te nem vagy itt – suttogta Linny. Rámosolyogtam, majd a vállainál fogva közelebb húztam magamhoz.
-          Soha többet nem hagylak magadra hugi. Mindig melletted leszek, és nem követem el még egyszer ugyanazt a hibát, amit évekkel ezelőtt. Ezt megígérem.
-          Köszönöm – mosolygott rám.
-          Oké. Akkor mit szolnál hozzá, ha ma én vinnélek el a suliba? – ajánlottam fel, visszaaludni már úgy sem tudok…
-          A Ferrarival? Benne vagyok – vigyorodott el Carr, majd kipattant az ágyból és sejtéseim szerint, átrohant öltözködni a saját szobájába.
Hatalmasat ásítva, én is kikászálódtam az ágyból és becsoszogtam a fürdőszobámba. Gyors zuhanyt vettem majd a bőröndöm elé állva, elkezdtem kitúrni valami egyszerű ruhadarabot.
Egy sötétkék-szürke, ujjatlan mini ruha és egy hozzá tartozó rövid ujjú blézert vettem elő. Pár perc turkálás után megtaláltam a ruhához tartozó táskát is és a másik bőröndömben találtam egy kék magas sarkú szandált. Az ékszerdobozomból elővettem egy fekete szívecskés nyakláncot, és a hozzá tartozó fülbevalót, majd felvittem egy natúr sminket.
A külsőmmel elégedetten battyogtam le a lépcsőn, hogy valami gyors reggelit kapjak össze. Néhány pirítós és egy kis rántotta, valamit tea elkészítése után leültem és bevártam Caroline érkezését.
Mosolyogva figyeltem a húgomat, aki meglepett arccal szemlélte az asztat, majd továbbra is döbbent arccal ül le enni. Miután a gyors reggeliken túl voltunk, sietve bepattantunk a kocsimba, és a gázra léptem.
-          Mit csinálsz ma? érdeklődött Caroline.
-          Szétnézek a városban, lakásügyben. Szeretnék valami kicsi, de otthonos lakást. Sosem volt még saját házam – meséltem neki, a legközelebbi álmomról.
-          A város szélén épült pár ikerház. Bebútorozva árulják őket. Nézz szét ott – Caroline azonnal bepörgött, és papírt ragadva írta fel az új lakások, valamint néhány eladó ház címét.
-          Köszönöm Linny.  Esküszöm, elmegyek és megnézem ma mindet.
-          Figyi, mi lenne, ha értem jönnél suli után, és együtt beülnénk a Grillbe beszélgetni?
-          Persze, mikor végzel?
-          Három körül. Legyél itt akkora, esküszöm, sietek.
-          Rendben, érted jövök háromra, keresünk egy éttermet és utána mehetünk a Grillbe. Így jó lesz? 
-          Szuper vagy, Ama. – ugrott a nyakamba, miután leparkoltam az iskola parkolójába. Két csókot nyomott az arcomra majd kipattant a kocsiból. A sok kíváncsi szem kereszttüzében, ringó csípővel besétált a suliba, és én ekkor már tudtam, nem kell őt félteni, tökéletesen uralja az életét. Ő nem lesz olyan, mint én, nem lesznek ilyen szörnyű hibái.
Nagy lendülettel kifaroltam a parkolóból, miközben észre sem vettem egy testvérpár jég kék tekintetének kereszttüzét…

 Ama ruhája: